Kívülről másképp, sokkal egyszerűbbnek látszódhat a haltelepítés folyamata, mint amilyen a valóságban. Rossz minőségű, vagy beteg halat nem veszünk vagy teszünk a vizekbe, jó gazdái akarunk lenni a kezelésünkben lévő vízterületeknek, hogy a horgászok elégedettek legyenek. Átláthatóak, tisztességesek ezek a halkihelyezések – hangsúlyozta Ivancsóné dr. Horváth Zsuzsanna, a megyei horgász szövetség ügyvezető elnöke.
Számos tényező közrejátszik ebben a munkában. Először is: három nappal korábban be kell jelenteni a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnak a halkihelyezést, akik bármikor, szúrópróbaszerűen ellenőrizhetik azt.
„A telepítés napján reggel a lehalászással indul a folyamat. Húzóhálóval meghalásszák a vizet, azután vagy gépi szákolást végeznek, amiután nagy keretes szákkal válogatóasztalra emelik a halakat, vagy kézzel rakják kosarakba a halat és kerül válogatásra. A válogatás után jöhet a mérlegelés, majd feltöltés az autóra. Itt az is gondot jelenthet, hogy egy-egy halászattal nem mindig jön össze akkora mennyiségű hal, amennyi egy kocsira még bőven felférne. A folyamatot végig felügyelik a szövetség halőrei.”
A konkrét haltelepítésre való érkezés ideje ezen körülmények miatt mindig kiszámíthatatlan, akár több órás csúszás is előfordulhat. Tavaly az aszályos idő miatt számtalanszor előfordult, hogy nem tudták klasszikusan lehalászni – a víz leeresztése után – a tavakat, mert nem lett volna mivel visszatölteni a medret, így szoktató etetéssel a tó egy bizonyos részén halásztak. Ilyenkor elég volt egy rossz irányú erősebb szél és meghiúsult az adott napi halászat…
„A szövetségi telepítés annyiban különbözik az egyesületitől, hogy utóbbi esetben kisebb autóval, általában kisebb mennyiségű – 300-500 kilogramm – halat visznek egy-egy helyre, ott jól tartható az időpont. A szövetség esetében nagy területre 4-6 tonnát hozunk el és helyezünk ki, több tartálynyit kell szétosztani különböző vízterületekre, ami sokkal időigényesebb. A nagy méretű kamionok ráadásul sok helyen nem tudnak lemenni a partra, főleg esős időjárás után, hisz több mint tíz tonnás össztömegről van szó. Délután 2 óra előtt nem is szokott kiérni a helyszínekre a kocsi, sokszor késő estig tart a halkihelyezés. A sofőrnek ráadásul a pihenőidőt is be kell tartania, ez is lassíthatja a folyamatot”.
Bizonyos helyeken ráadásul vízállásfüggő is a telepítés, Árpásnál például nemrégiben hosszú ideig nem lehetett lerakni a halat, annyira kicsi volt a vízszint, de sajnos ez általában jellemző a Rábán, ezért nem egyszerre érkezik minden vízünkbe a hal, de az éves tervet mindig tartjuk, ha megfelelő vízszint van, akkor pótoljuk az adott vízen is az esetlegesen elmaradt telepítést.
A szállítóautó mindig legálisan, kísérő okmányokkal viszi az egyes helyszínekre a pikkelyeseket, amit bármikor ellenőrizhetnek. Nyugodtan mondhatom: átláthatóak, tisztességesek ezek a telepítések” – hangsúlyozta az ügyvezető elnök.
Hozzátette: „rossz minőségű, vagy beteg halat nem veszünk vagy teszünk a vizekbe, jó gazdái akarunk lenni a kezelésünkben lévő vízterületeknek, hogy a horgászok elégedettek legyenek. Egy másik tévedést is szeretnék eloszlatni: a halak nem ivartalanítottak, amit jól mutat, hogy a győri Iparcsatornán nemrég arra panaszkodtak, hogy sok kis pontyot fogtak az általunk telepítettből. Lehet, de azok az utódok lehetnek csak, mert olyan kisméretű pontyot tavaly a Mosoni-Dunára nem helyeztünk ki.”
„Bár igyekszünk változatos halfajokat telepíteni, a legtöbbször ponty kerül a vizekbe. Először is a legtöbb horgász a pontyra horgászik, de beszerezni is leginkább a pontyot lehet a termelőktől. A ponty ugyanis intenzíven tartható, három év alatt nő meg 30-35 centiméteresre a termelőnél, ami után telepíthető. A többi halfaj sajnos nem tartható intenzíven, hosszú és költséges folyamat, mire kihelyezhető lesz, ezért nagyon drága. Gyakran telepítünk előnevelt, 4-5 centiméteres halakat – évi több százezer darabot. Lehetséges ugyan, hogy alacsonyabb a megmaradási rátája, ám megéri, s költségében is hatékony módszer.”
