Az időjárás, a lehalászásnál a fajok aránya, a lerakodás körülményei, a szállítóautók esetleges megsüllyedése – ezek mind szerepet játszanak egy-egy haltelepítésnél. Erről beszélt kérdésünkre Németh István, a Tógazda Zrt. (amelytől a megyei szövetség és a hozzá csatlakozó vármegyei egyesületek is halat vásárolnak) és a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) elnöke. Mivel egy kocsival több helyre, több egyesületnek is szállítanak, könnyen lehetnek késések, ami felesleges idegeskedést szül. Hozzátette, nem veszik bizalmatlanságnak, ha haltelepítéskor a felrakodáshoz odamennek az érintett egyesületek képviselői, mert a szállítónak is könnyebbséget jelent, ha valaki ellenőriz, majd mutatja, hova kell a halat lerakni. 

Egy-egy haltelepítés rengeteg bizonytalansági faktorral jár. Mik ezek? 

A halászat időjárásnak kitett tevékenység – előre nagyon nehéz a hőmérsékleti hatásokat figyelembe venni. A telepítést nekünk a Nébihnek három nappal korábban be kell jelenteni minden adattal (mennyiség, faj), de azt nem tudjuk három nappal korábban, mennyi keszeget vagy éppen süllőt fogunk. Ez függ az aznapi hőmérséklettől, csapadékviszonyoktól: meleg van, vagy éppen szakad az eső – így aztán nehezen tervezhető. Mindehhez hozzátéve, hogy a tóba nem látunk bele, a fajok aránya bizonytalan. Hiába telepítettünk ugyanis bizonyos százalékban pontyot, dévért vagy süllőt, ha közben a kártevők, a kormorán, a vidra, esetleg a rapsicok megdézsmálják a halakat. A halászatnál – amire a hal megszületése után három és fél év múlva kerül sor – nem tudjuk nyomon követni az arányokat, így nagyon sok bizonytalanság van a halászat szállítmányozási részében. Kérdéses, melyik nap, milyen mennyiséget, melyik fajból tudunk megfogni – ezt előre képtelenség megjósolni. Egyedül a telelőből való rakodásnál lehetne, de annak az a kockázata, hogy még egyszer “törjük” a halat, mielőtt a horgászoknak elvisszük. Ez azt jelenti, hogy a halastóból nem közvetlenül a horgászvízbe visszük, hanem a saját telelőtelepeinkre, ahol újra meg kell halászni, autóra rakni – ez mind az élő hal “törésével” jár. 

Haltelepítéseknél több egyesülethez visznek kisebb mennyiséget egy-egy autóval. Időben sem egyszerű kiszámolni, mikor érnek egy-egy helyszínre? 

Nehéz. Ha elakad valahol a kocsi a sárban, vontatni kell, akkor a másik már több órát várakozik feszülten, nem tudván az okát. Idegeskednek, miért nem jön a hal… Eközben a lerakodásnál nincsenek kiépített betonplaccok, ahová oda tudna állni a kocsi. Húzni-vonni kell a sárba, esetenként pedig szákkal lemerni a halakat és kosárba behordani, mert a kamion nem tudja megközelíteni a tavat.

Mennyire gyakori az ilyen megsüllyedés? 

Évente ötször-hatszor biztosan megsüllyednek a kamionjaink, hisz alapvetően országúti gépjárművek. 

Előfordul, hogy egy-egy egyesület azt szeretné, ha az által megjelölt, de különösen mély, sáros részen tegyék a halakat a vízbe? 

Idén is volt már erre példa. Itt jegyezném meg: mi azt szeretnék elérni, hogy az egyesület képviselői jöjjenek el hozzánk a felrakodás helyszínére, ellenőrizzék a minőséget, a súlyt, kísérjék végig az autót, s az irányításuk alatt a már ismert mennyiségű hal bekerülhessen a vizeikbe. Sok esetben nem szentelnek erre időt, majd a helyszínen mérik, bizonytalankodnak a mennyiségen. Azt nem tudjuk megtenni, hogy minden helyszínre embert küldünk, aki leszákolja, mérlegeli, miközben ez felrakásnál már megtörténik. 

Akkor ezt most értelmezhetjük meghívásként, hogy minden érintett egyesületi képviselő legyen ott a felrakodásnál? 

Pontosan. Jöjjenek el, mi nem vesszük ezt bizalmatlanságnak. A szállítónak is könnyebbséget jelent, ha jön valaki az egyesülettől, ellenőriz majd mutatja, hova kell a halat lerakni. 

A mostani novemberhez képest szokatlanul meleg időjárás mennyi gondot okoz a tógazdaságoknak? 

Nagyon sokat. Az elmúlt 15 évben nagyon gyors lett a felmelegedés. A fajok ilyen ütemben nem tudnak alkalmazkodni, ezért az érzékeny fajokból, például a fogassüllőből sok elpusztult. Halászás közben a hálóban egy lokális oxigénhiány alakul ki a meleg víz miatt – minél melegebb egy víz, a hal annál kevesebb oxigént tud felvenni. Amíg a pontynak elég 3-4 milligramm, ennél a süllő már elpusztul – óhatatlan a legszakszerűbb eljárásnál is.