Életmű díj

A megyénkben élő versenyhorgászt, Timár Gábort a Magyar Horgászatért Életműdíjjal tüntette ki a MOHOSZ az idei évi Horgász Versenysport Gálán. A jutalmazott örömmel válaszolt a több évtizedet átfogó kérdéseinkre.

Timár Gábor neve összeforrt a magyar versenyhorgászattal, a halfogással és a vizekkel. Nem is alakulhatott ez másképpen, hiszen Gábor gyermekkorában a Duna partján élt, a család kisszerszámos halászattal foglalkozott. – Pályafutásom alakulásában nagy szerepet játszott az, hogy édesapám kötődött a vízhez, a halakhoz emlékezik vissza az életműdíjas. Gyermekként sok időt töltöttem vízparton, csónakban. Míg segítettem apámnak a halász mesterségben, sok mindent megtanultam a folyó viselkedéséről, a haljárási szokásokról és természetesen mindig figyeltem a halfogási lehetőségeket. Ezek az alapismeretek az idők során meghatározóak voltak.

Horgászversenyen először egy házi megmérettetésen vettem részt. Abban az időben mogyoró és bambusz botokkal horgásztunk, a mai felszerelésekhez képest rendkívül egyszerű eszközökkel. Napjainkban ezt nehéz is elképzelni, akkor ilyen tárgyi lehetőségek voltak, mégis sok halat lehetett fogni. Aztán az idő múlásával a felszerelések is jobbak lettek. A versenyzésnél maradva szép emlék az 1970-es évek elejéről az első megyei csapatbajnokság, amin horgásztam. Erős mezőny volt mindig Győr-Moson-Sopron megyében. A beszélgetések során a „Győri horgásziskolát”, a felkészültség magas fokát napjainkban is szinte legendaként emlegetik abból az időből. Egyébként ez nem is csoda, azok a horgász családok, akik több évtizeddel ezelőtt meghatározóak voltak, a generációváltást követően napjainkban is a magyar versenyhorgász sport élmezőnyébe tartoznak. Nem is beszélve azokról a győri horgászokról, akiktől például én is tanultam e gyönyörű hobbit. Kocsis Sándor neve még most is sokaknak ismerősen cseng.

Fordulópont volt aztán az 1976-os év, amikor a válogatottságba kerülést Győrben tudtam kiharcolni. Három fordulós volt a verseny, ebből kettőt Mosoni Dunán – Aranypart és vele szemben a Püspök erdő oldalán – egyet pedig a Rábán – a mostani uszoda oldalában – rendeztek. 1977-től 2000-ig voltam válogatott kerettag. 23 év alatt négyszeres magyar bajnokként több Európa és világbajnokságon, illetve horgász világjátékon indulhattam a címeres mezben.

Az aktív versenyzői pályafutást 2000-ben befejeztem, akkortól új fejezet kezdődött, mégpedig az utánpótlás válogatottak segítése, támogatása, illetve felkéréseket kaptam szövetségi kapitányi feladatokra. Az U23-as korcsoporttal világbajnokságot nyertünk. Nagyon szeretem a horgászversenyek hangulatát és a megmérettetések izgalmát. Az évtizedek alatt összegyűlt sok tapasztalatot szívesen megosztom másokkal is. A horgászközegben elismernek, ami nagyon jól esik.

Kiemelkedő dátum volt 2016-is, mert a veterán válogatottal Csehországban a csapatbronz mellett két szektor egyest horgászva, kevesebb súlyt fogva ezüstérmet szereztem. Az a medál felért a győzelemmel számomra. A verseny folyóvízen zajlott. Amikor megtudtam a körülményeket, láttam a vizet, sejtettem, hogy jó eredményt lehet elérni. Örömpeca volt!

1990-ben elkezdtünk családi szinten az etetőanyag gyártással foglalkozni, azóta ez a tevékenység kibővült, a Timár Mix etetőanyaggal ellátjuk Magyarország utánpótlás versenyhorgászait, ugyanakkor termékeinket a határokon túl is ismerik. Itt a márkát nem is szeretném hírbe hozni, sokkal fontosabb az, hogy elmúlt évtizedek tapasztalatai mind benne vannak az etetőanyagos zacskókban.

Kérdeztük Timár Gábort arról, hogy mi a titok nyitja, miképpen lehet folyamatosan ilyen magas szinten tevékenykedni a magyar versenyhorgász sportban. Az életműdíjas Timár Gábor két szóval össze tudta foglalni a lényeget: alázat és türelem.

A Sporthorgász Egyesületek Győr-Moson-Sopron megyei Szövetsége ezúton gratulál Timár Gábornak az életműdíjért, mindezekkel együtt köszönjük, hogy Gábor és a család tovább öregbítette, öregbíti megyénk és Győr jó hírnevét Magyarországon és a világban.

GRATULÁLUNK!

Nagy Csaba

Fotó forrása: www.timarmix.hu